Ezt fedeztem fel az új konyhánkban: mi is ez?

Ami ezt a felfedezést annyira meghatóvá teszi, az nem a válasz (amit egyébként még mindig nem kaptunk meg), hanem az út, amit a megtalálásához tettünk. A párbeszédek, a feltételezések, a felidézett emlékek… Mint egy kincsvadászat korszakokon át, egy beszélgetés, amely konyháról konyhára, emlékről emlékre pattog.

Egy olyan világban, ahol minden gyorsan változik, ahol többet dobunk ki, mint amennyit megtartunk, egy olyan banális, mint érdekes tárggyal találkozni arra késztethet, hogy lelassítsunk. Megfigyeljük. Eltűnődjünk, honnan származik, ki használta, és miért van még ma is itt.
Egy végtelen rejtély… és ez így van jól.